A kuláküldözés áldozatai

6. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása, a megjelölt szakterületi kategória indokolása (amennyiben nemzetiséghez kapcsolódó érték, a nemzetiségi vonatkozások, a nemzetiséghez való kötődés bemutatása):

A kuláküldözés 1948-ban a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg. A sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen. A párt minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát és a gazdákat földjük elhagyására kényszerítse. Rákosi Mátyás MDP főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a „kuláküldözést”.

A kulák orosz eredetű szó, jelentése ököl, illetve gazdag paraszt. Kuláknak minősült, akinek 25 hold, vagy annál több szántója, 5 hold szőlője, továbbá ha cséplőgépe, malma, boltja péksége volt.

Jakabszálláson az 1950-es évekre megállapított adó:


Sorszám	Megnevezés	Ft
1.	1-3 holdra	5000.- Ft
2.	3-8 holdra	13400.- Ft
3.	8-15 holdra	25900.- Ft
4.	15-25 holdra	-
5.	I. dolgozó parasztokra összesen:	44300.- Ft
6.	II. Kulákokra	73300.- Ft
7.	III. TSZCS tagokra	3600.- Ft
8.	Kereskedőkre	200.- Ft
9.	Iparosokra	3100.- Ft
10.	Szellemi foglalkozásúakra:	-
11.	Minden egyéb	-
12.	Kereskedő és iparos összesen:	124500.- Ft

1951. szeptember 20. Kecskemét Both...........

megyei tanács elnöke h.

BKML XXIII 734 16/1951.

Sztálin halála után 1953. júniusában Nagy Imre vezetésével konszekciós intézkedést hozott a kormány. A kulák lista eltörlése bizonyult a legfontosabb döntésnek.

Munkaszolgálatra az 1928. 1929. 1930. 1931. 1932-ben született és a szülőket „kuláknak minősített” fiatal férfiakat vitték el. Ők voltak a „talicskás” katonák, mivel fegyvert nem mertek a kezükbe adni.

Jakabszállásról az alábbiak voltak munkaszolgálatosok:

	Név	Anyja neve
1.	Bajáki Imre	Kocsis Júlia
2.	Balogh Gyula	Varga Karolina
3.	Berente István	Zs. Kovács Ilona
4.	Berente Gergely	Zs. Kovács Ilona
5.	Bozsó Balázs	Gyenes Erzsébet
6.	Bozó József	Gyenes Erzsébet
7.	Dormány Dezső József	Farkas Margit
8.	Herédi Szabó János	Kocsis Rozália
9.	Herédi Szabó Mihály	Kocsis Rozália
10.	Megyesi József	Csík Erzsébet
11.	Megyesi József	Csík Judit
12.	Petró László	Áron Julianna
13.	Faragó László	Kun Mária
14.	Berki Sándor	Aczél Judit
15.	Burján Mihály	Végh Franciska

Faragó László, Berki Sándor, Burján Mihály nem Jakabszállásról vonultak be, de halálukig itt éltek községünkben.

Bajáki Imre 1932. 10. 09-én született Kecskeméten. Anyja Kocsis Julianna, aki özvegyként nevelte fel három gyermekét. A baj az volt, hogy 25 holdnál több területük volt. Egyik része a Kis-Bogárzó területére esett. Ez szikes, elég gyér legelő volt. A másik része 3 aranykoronás homok terület. 1953 március 2-án vonult be Székesfehérvárra építő munkára. Közben a politika enyhülése miatt 1953. december 4-én Komáromba került a lövészekhez. Ekkor már megbízhatónak mínősült. 1955. március 30-án szerelt le, mint bányász.

Balogh Gyula 1927. április 26-án született, anyja Varga Karolina.

A szülőknek 40 hold földje volt és ez volt a fő bűnük. Katona könyvet már nem találtam.

A család egyetlen lánya külföldön él. Elérhetőségük nincs.

Berente István 1928. március 23-án született Kecskeméten. Katona könyve már nincs meg. Dormány Dezsővel együtt volt katona. BKML. XXIII.734.

Berente Gergely 1929. június 30-án született Kecskeméten. Katona könyve nincs meg. Együtt volt katona Megyesi Józseffel. Ami bizonyítható, Recsken volt katona. Télen is fűtetlen barakkokban voltak elszállásolva. Nagyon kevés ennivalót kaptak a nehéz fizikai munkák elvégzéséhez. Feleségét ott ismerte meg, aki a konyhán dolgozott.

Mindig éhes volt a katona és élelmet kunyerált a szép konyhalánytól.

Bozó József 1931. május 3-án született Jakabszálláson, anyja Gyenes Erzsébet.

1952. február 18-án vonult be katonának. Legtöbbet a Dorogi Szénbányában dolgozott, rendkívül cudar körülmények között. 1954. június 1-én szerelt le. A katonakönyvbe csak Sztálinváros, Esztergom van beírva. Az idős Bozó családnak 26,5 hold szántója, 1,5 hold szőlője volt. Ez a terület 9 fős családot tartott el. A földek általában 4 aranykoronások voltak.

Bozsó (Bozó) Balázs 1932. október 1-én született Kecskeméten. Anyja Gyenes Erzsébet. 1953. március 3-án vonult be katonának. Szolgálati helye Esztergom. A teljes katona időt letöltötte, de csak fele volt munkaszolgálat. A Nagy Imre kormánya ezt a rendszert eltörölte. 1954. január 1-től 1955. április 9-ig lövészként teljesített szolgálatot.

Dormány Dezső József 1930. március 27-én született Kecskeméten. Anyja Farkas Margit. 1951. július 28-án vonult be építőipari munkásnak, ahol kőtörő, betonozó volt. Építő munkát végeztek a Taszári repülőtér építésénél, továbbá Hódmezővásárhelyen, Esztergomban, Gyöngyösön. Gyöngyös van beírva a katonakönyvbe, de Recsken is mint kőtörő megfordult. Fűtetlen barakkban voltak elszállásolva, nagyon kevés ennivalót kaptak a nehéz fizikai munka végzéséhez. Alagról írt levelet a leszerelés előtti időből, de már ez helyszín a katonakönyvében nem szerepel. 1953. október 26-án szerelt le. A családnak 60 hold földje volt, átlagban 4 aranykoronás. Ez a terület 6 fő családtagot, 1 fő neveltet tartott el.

Herédi Szabó János 1931. okt. 26-án született Kiskunfélegyházán. Anyja Kocsis Rozália. 1952. február 18-án vonult be katonának. Abasár, Verpelét, Budapest volt, ahol a szolgálati időt letöltötte. Vakolómunkás, betonozó volt a fő feladata. Az idős Herédi családnak 25 hold szántója, 2 hold szőlője volt. Itt a szőlő miatt került a kulák listára.

Ugyanis 1 hold szőlő 5 hold szántóval volt egyenértékű. Ez a terület 5 fős családot tartott el. Átlag aranykorona értéke 5 aranykorona.

Herédi Szabó Mihály 1932. október 31-én született Jakabszálláson. Anyja: Kocsis Rozália. 1953. március 2-án vonult be katonának. Budapesten hídépítésen vett részt. 1953 júniusában d a Nagy Imre kormány enyhített a munkaszolgálatosok sorsán. A hátra levő idejét rendes katonaként teljesítette 1955. február 1-én szerelt le.

Megyesi József 1931. szeptember 3-án született Jakabszálláson. Anyja: Csík Erzsébet.

1952. február 18-án vitték el munkaszolgálatra. Abasár, Ózd, Miskolc, Budapest rendeltetési hellyel. Együtt katonáskodott Berente Gergellyel Recsken, ahol kőtörők voltak. Később betonos pozícióba küzdötte fel magát. 1954. május 31-én szerelt le. A családnak 10 hold szőlője volt és ez volt a probléma. Ugyanis ezt ötszörös szorzóval szorozták fel, így ez az akkori számítás szerint 50 hold szántónak felelt meg.

Ez a terület 8 fős családot tartott el.

Megyesi József 1931. december 20-án született Jakabszálláson. Anyja: Csík Judit.

1952. február 18-án vonult be munkaszolgálatra. Sajnos a katonakönyve már egy „új” változat, amiben nem látható, hogy hol teljesítette munkaszolgálatát. 4 hold szántó és 5 hold szőlő volt a családnak. Ez a terület a 7 fős családot tartotta el. Bozó Józseffel, aki ma is él, együtt voltak a Dorogi Szénbányában. Recsken pedig Berente Gergellyel. Itt fűtetlen, fából készült barakkban laktak. A barakkban se ajtó, se ablak nem volt zárható. A fekvés csak egyszerűen szalmán történt. Szakácsként szerelt le 1954. április 26-án. BKML.XXIII.734/d.

Petró László 1929. február 21-én született Páhin. Anyja Áron Julianna.

1952. február 18-án vonult be katonának. Abasár, Ózd, Miskolc volt, ahol a katonaidőt eltöltötte. Kőtörés, útépítés volt a feladatuk.. A fő bűne az volt, hogy a szüleinek 40 hold 2,5-3 aranykoronás földje volt. Erre a területre 4 fő vállalkozott, hogy azt megművelje és megéljen belőle. Ma is Jakabszállás legsilányabb területe. Ha Fülöpkén vettek volna földet,

ott 8 holdnak lett volna ennyi az aranykorona értéke. 1954. május 31-én szerelt le.

Faragó László 1932. június 22-én született Orgoványon. Anyja neve Kun Mária. Jakabszállásra nősült, felesége Mészáros Mária. A szülők kb. 20 hold szántóval és 2 hold szőlővel rendelkeztek. Itt is a szőlő okozta a problémát, mert 10 hold szántónak felelt meg a terület. 1952. november 13-án vonult be katonának. Szakácsként dolgozott 1954. november 3-án szerelt le. A katonakönyvet új könyvre cserélték le, ahol nem követhető a helyszín. Együtt katonáskodott Bozó Balázzsal, aki már a vegyes rendszerben katonáskodott.

Berki Sándor 1927. január 6-án született Orgoványon. Anyja Aczél Judit.

A szüleinek két helyen volt birtoka. Egyik Bugacon, a másik Orgoványon volt. Bugacon a gazdaságuk elég fejlett lehetett. Akkora istálló volt, hogy az államosítás után 15 lovat kötöttek be. Orgoványon szőlőik voltak Ez a terület 4 fős családot tartott el. Munkaszolgálatra Orgoványról vonult be. Berki Sándor élete jelentős részét Jakabszálláson élte le, a református egyház gondnoki szolgálatában. Katonaideje alatt Berente Istvánnal voltak együtt. Gyapotot szedtek, illetve a repülőtér építésében, mint betonozó vettek részt.

Katonakönyve sajnos nincs már meg.

Burján Mihály szül. 1924.11.21. Bócsán. Anyja Végh Franciska. Jakabszállásra nősült, felesége Úri Kiss Erzsébet. Burjánéknak Bócsán 50 hold földjük volt. A legnagyobb bűnük, hogy volt egy cséplőgépük. A nagypapát Recskre vitték el emiatt. A családban hat gyermek volt, ebből a 4 fiú közül 3 lett munkaszolgálatos, a szülők bűne miatt, hogy nem csóró, hanem dolgos emberek voltak. Burján Mihályt Dunapentelére hívták be. Itt az uszályokból talicskázták ki, 2-3 pallón keresztül a kavicsot, melyet osztályoztak tovább. A pallók vizesek voltak, csúsztak, a súly miatt eléggé inogtak. Fia elmesélése alapján tudhatjuk, hogy apja több ízben is beleesett a hideg Dunába. Dunapentele után még berántották tartalékosként 1955-ben is, amikor az árvízkárosultakat mentették csónakkal. A parancsnokot Duhony Józsefnek hívták. A mentett személyek 8-9 fő, nem fértek volna a csónakba, ezért hogy mindenki belekerülhessen a ladikba, kényszerítette apámat, s neki ki kellett a jeges vízbe ugrania… Azt mondta, te rohadt kulák vagy, érted nem kár! A jeges vízben, kutyaúszással végigúszta, ahogy lehetett a Dunát. De egész életében tüdőproblémával küzdött emiatt. Ilyen és hasonló bánásmódban részesítették a kulák katonákat.

7. Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett:

A település múltjával szorosan összekapcsolódik ez a történelmi időszak. Emléket szeretnénk állítani ezeknek az embereknek és családjuknak a történelem viharaiban elszenvedett meghurcoltatásaikért.