Szalai Ottó Ironman

6. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása, a megjelölt szakterületi kategória indokolása (amennyiben nemzetiséghez kapcsolódó érték, a nemzetiségi vonatkozások, a nemzetiséghez való kötődés bemutatása):

Szalai Ottó önéletrajza:

„A láb mindig kéznél van!”

1970. április 18-án születtem Kecskeméten. Alkatomból adódóan már az általános iskolában engem (is) vittek mezei futóversenyekre, sportrendezvényekre. Folytatódott ez a tendencia a gimnáziumban és a sorkatonai szolgálat alatt is. Itt különös odaadással vártam a versenyeket, hisz jutalom szabadság járt a jó szereplésért.

Az életem részévé vált így a sport, elsősorban a futás. De a húszas éveim elején szívesen bringáztam Soltvadkertre a tóhoz vagy fagyizni. 1996-ban az akkori barátnőmmel Görögországba mentünk kb. 3 hetes kirándulásra, előre megtervezett rend szerint bejártuk Paraliától a Korinthoszi félszigetig szinte mindent. Így jutottunk el Marathón városába és a sírhalomhoz is. Itt valóban ’megcsapott a történelem szele’, és az emelkedett hangulatomban letettem a nagyesküt, hogy én ezt a távot előbb-utóbb le fogom futni.

A hazaérkezésünk után óriási odaadással kezdtem készülni, edzeni a nagy megmérettetésre, és a következő évben,1997 október első vasárnapján viszonylag jó idővel, 3h 50 perc alatt teljesítettem a klasszikus Budapest Maratont. Az érzés leírhatatlan; örömkönnyek, hidegrázás, és óriási büszkeség. A következő évtől kezdve mindig rajthoz álltam (mind a mai napig) ezen a versenyen, amikor az egészségem engedte. 2016-ban született (ezidáig) az egyéni csúcsom itt, akkor csak 3h 14 perc kellett a 42km 195m teljesítéséhez. Az idén egyébként rezgett az egyéni csúcs trónja, 3h 17 perc volt a célidőm.

A kétezres évek második felében hallottam a duatlon versenyekről, mivel szerettem kerékpározni is, gondoltam próbára teszem magam ott is. Orfűre kezdtünk járni versenyezni, csodaszép környezetben az állandó emelkedők tették különleges kihívássá a versengést itt.

A táv egyébként 10 km futás, 40 km kerékpározás, 5 km futás volt. Az egyik ilyen rendezvényen hallottam, hogy a Sporik valami ’Ájronmen’-ről beszélgettek. Sietve érdeklődtem, hogy avassanak be engem is mi is ez a verseny. Akkor mondták, hogy a triatlon leghosszabb távja, vagyis 3.8 km úszás, 180km kerékpározás, 42 km futás, (vagyis egy maratonnal zárul). Mondtam nekik hogy ez tényleg jó lehet, de hány nap alatt rendezik, hogy kontrollálják, hangolják össze ezek mérését? Reggel kezdődik az úszással, utána bicaj, azt követően a futás és ameddig tart, max.16 óra a versenyidő. Azt hittem a bolondját járatják velem, ezeket nem lehet egy nap alatt megcsinálni, gondoltam.

A vezérhangya persze elindult nálam is, tudtam hogy ezt egyszer nekem is teljesítenem kell. Elkezdtem uszodába járni és még tudatosabban készülni a hosszútávú triatlon verseny, vagyis az IronMan teljesítésére. 2010-ben tavasszal Balatonfüreden sikerrel indultam egy Sprint távon (harmada a hosszútávnak), majd Orfűn egy középtávon (ez 1.9 km + 90 km + egy félmaraton), és miután ez is biztatóan ment beneveztem -számomra- a versenyek versenyére, a legendás nagyatádi hosszútávú triatlon versenyre (IM).

Eszement energiával vetettem magam a hazai triatlon élet megkoronázását jelentő nagyatádi verseny felkészülésébe, és még abban az évben augusztus végén, 11 óra 42 perc alatt sikerrel célba értem, vagyis IRONMAN lettem. Ráadásul - a hosszú sport múltamnak köszönhetően - kisebb holtpontok mellett - nagyobb probléma nélkül átestem a tűzkeresztségen.

Azóta már 9 alkalommal, sikerrel vettem itt az akadályt, a legjobb időm 10 h 54 perc volt, amivel a közel 600 indulóból a 103. lettem. Idén teljesítettem a 10. hosszútávomat, és e kis jubileumot sikerült megkoronázni egy abszolút 57. helyezéssel és korosztályos negyedikkel.

A fő versenyeken kívül minden évben indulok a Pécs-Harkány országúti futóversenyen, a Kékes csúcsfutáson, Futóhomok félmaraton Bugacon, Nyakvágó félmaraton Ballószögön, a kecskeméti futóversenyeken, dombfutásokon. Általában az első 10 %-ban szoktam végezni. Elég sokszor álltam már dobogón a helyi versenyeken, amit az érmek, kupák demonstrálnak. Amire nagyon büszke vagyok még, hogy 2017-ben a Kékes csúcsfutáson 19. helyen értem fel Magyarország tetejére a kb. 3000 indulóból.

Amíg egészségem engedi, mindenképp folytatni szeretném a szabadidős sportolást, az eredményeimen is úgy érzem - a korom ellenére - tudok még csiszolni. Egy híres hatvanas éveiben járó japán maratoni futó mondta egyszer: „Egy futónak ötvenéves kora felett egyetlen nagy célja lehet, minél lassabban lassuljon le…” 😊 Ez még kicsit később lesz rám igaz, remélem. Addig is mindenkit bíztatok a minél több mozgásra, futásra, kerékpározásra, egyszóval sportolásra, hisz ne feledjük, nincs kifogás:

„A láb mindig kéznél van!”

Szalai Ottó

Anekdota a jakabszállási sportolóinkról

Emberpróbáló teljesítmény, avagy ki nevet a végén

Történt egyszer az Óperenciás tengeren innen, a Kínai Nagy Falon túl, egészen pontosan Magyarországon egy hangulatos kis faluban, nevezzük mondjuk Jakabszállásnak, ahonnan nekivágott néhány bátor legény a KINIZSI SZÁZAS elnevezésű teljesítménytúrának. (Ez egy 100 km hosszú gyalogtúra, ami Budáról indul a Pilis és Gerecse vonulatait hátrahagyva s Tata mellett érnek célba a vállalkozó szelleműek). Volt közöttük egy forrófejű, nagyszájú, aki addig csak a futóversenyeken tette próbára magát. Persze csak tréfából, de "hősünk" az első néhány tíz kilométeren folyamatosan zrikálta a többieket, hogy kocogjanak már egy kicsit vagy gyalogoljanak hátrafelé, hogy egy picit nehezítsék a feladatot, de ha így folytatják, akkor legalább a célba érkezés után ne kelljen beszállnia a hazafelé tartó autóba, hanem visszagyalogol még Pest felé…

Ilyen és ehhez hasonló beszólások közepette haladt jó hangulatban a csapat, mígnem 40-50 km megtétele után drasztikusan lecsökkentek, majd a 60 km felé abbamaradtak az intrikák. Ezt észrevette persze a rutinos túrázó, - aki abban az évben teljesítette 15. alkalommal ezt a távot -, de erre ügyet se vetve gyalogoltak tovább. 80 km megtétele után, már nem bírta szó nélkül újonc barátunk és kipakolt:

- Valóban embert próbáló ez a verseny, igen sajog minden porcikám. Alig van már lábujjam, amin nincs vízhólyag, és elképzelni sem tudom, hogy fogom kibírni a maradék 20 kilométert. Csak mondja már azt valaki, hogy ő is fáradt, ő sem érzi a lábait, őt is kínozza már a 16 órás gyaloglás minden szépsége!

Körülbelül fél perces néma menetelés után - végre - megszólalt közülünk a rutinos, a rá jellemző higgadt magabiztossággal:

- Láttad a Vukot? Na, ettől még jobban kiakadt "hősünk", mert hát persze hogy látta, de hogy jön ez most ide? Ő úgy érzi képtelen továbbmenni, és jönnek itt neki a Vukkal...

- Akkor tudod mit mondott az öreg róka a kis Vuknak?!

- Nem tudom, de most az sokkal jobban érdekelne, hogy fogok célba érni.

- TANULJ MEG TŰRNI!

Hosszú-hosszú percekig szótlanul mentek, a fiatal nem panaszkodott tovább. Fogcsikorgatva, hajnali fél háromkor célba értek és hát a sportteljesítményen túl több szempontból egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak!

Szalai Ottó

" Ne sírj, mert véget ért. Mosolyogj, mert megtörtént"
Gabriel Marquez

Forrás: http://jakabszallas.net/erdekes-lehet/anekdotak/159-emberprobalo-teljesitmeny

R endszeres olvasóink értesültek arról, hogy évek óta futsz. Még a maratoni táv sem jelent akadályt számodra. Hogyan kezdődött?

Az általános iskolában Pethesné Mónika néni fiatal pedagógusként nagy vehemenciával irányított minket a sport felé. Rám ez erősen hatott. Akkor a mezei és a megyei futóversenyeken vettem részt, általában sikerrel. Azután a gimnáziumban is szerettem a futást, holott ez akkor kötelező volt. Később azon kaptam magam, hogy már itthon is esténként rendszeresen futok tavasztól őszig néhány kilométert. Gyerekkoromban nagyon szerettem még biciklizni. Szüleim korán felismerték, hogy ha igazán meg akarnak büntetni, elég ha a bicajomra ráteszik a lakatot egy hétre. Ilyenkor magamba roskadva tudtam, hogy valamit nagyon elrontottam…

Mivel én is Katonás voltam, tudom, hogy a röplabda sem maradhatott ki az életedből. Ezen kívül kipróbáltál más sportokat is?

Az első munkahelyemen egy kollégám hívott rögbizni. Magamra nézve: nevettem, de mint kiderült a csapatnak van egy „három-negyed” nevű része, melyben csak futók vannak. Ezek viszik a labdát, amihez iszonyatos gyorsaság kell. Másfél évig küzdöttem, de hiába futottam jól, azért a nagysúlyban lévő ellenfél „egynegyede” sikeresen harcolt ellenünk. Így aztán ez a sport számomra abbamaradt.

A rögbi után, a futást folytatva, hogyan döntötted el, hogy a maratoni távban is kipróbálod magad?

Egy görögországi kirándulás alkalmával a 90-es évek közepén megnéztük a maratoni sírhalmot. És szó szerint megérintett a történelem szele. Ott megfogadtam, hogy akkorra már majd’ tíz éves futás után teljesítem a maratoni távot. Addig ugyanis a leghosszabb edzésem tíz-tizenöt kilométer volt. 1996-ban - életem első amatőr utcai futóversenyén - teljesítettem a Budapest Maratont három óra ötven perc alatt. Leírhatatlan érzés volt.

Ha az eredmények szóba jöttek, mi volt eddig életed legjobbja?

Tavalyi volt a legjobb. Három óra harmincnyolc perc alatt teljesítettem. Félmaratonon egy óra harminckét perc a ’csúcsom’. Megfogadtam, hogy amíg egészségem engedi, minden évben lefutom ezt a távot és minél több, futóknak szervezett rendezvényen részt veszek. Eddig 12 félmaratoni és 8 maratoni távon indultam.

Beszélnél arról bővebben milyen eseményeken veszel részt egy évben?

Március elején kezdődik a szezon a Pécs-Harkány Országúti futóversennyel. Május végén a Kinizsi Százas teljesítménytúrára megyünk, június közepén Kékes Csúcsfutás, július eleje Hortobágyi Félmaraton, majd Orfűi Extrém Duatlon (10km futás + 45km bicaj + 5km futás). Augusztus 24-én Wörthersee Halbmarathon Ausztriában, szeptember első vasárnapján a félmaratoni, október első vasárnapján a maratoni távot teljesíthetjük Budapesten. November közepén a Balaton Maratonra készülök.

Melyik a legkülönösebb számodra?

Talán a hortobágyi. Gondold el, nyáron a pusztában, ahol a fű adja a legnagyobb árnyékot, milyen érzés lehet futni. Ráadásul a futamot délután egy órakor indítják útnak.

A másik élményekben teli a Kékes csúcsfutás. Rengeteget - a kiírás szerint 671 métert - emelkedik a 11 és fél kilométeres táv. Mátrafüredről indulunk, és Kékestetőn a kő megérintése a cél. Igazi „csúcsélmény” itt futni.

Vannak különleges helyek Magyarországon is, de ha jól tudom a sportolásban kacsingatsz külföldre is. Merre jártál tavaly?

Igazából a legbüszkébb arra vagyok, hogy a Wörthersee Halbmarathont teljesítettem. A rajtot Veldenben indítják, míg célba Klagenfurtba érünk. Gyakorlatilag végigfutunk a Wörti-tó északi részén. Különleges érzés itt magyarként célba érni!

Azt értem, hogy világjáró vagy, de azért áruld már el, honnan szereztél erről tudomást?

2007-ben a nászutunk során Veldent is érintettük. Az apartmanban lévő tájékoztató füzetben olvastam az eseményről. Nagyon megfogott minket ez a tóparti város. Olyan, mint egy ékszerdoboz. Sokan sportolnak, sétálnak itt esténként. Igazi nyugodt hangulatot árasztó vidék ez.

Jó tanácsaid azoknak, akik most kezdenek el futni?

Lényeges dolog a mértékletesség. Mindenki annyit fusson eleinte, amennyi jól esik. Aztán később egyszer-egyszer növelje a távot, de a napi edzésadag mindig „élvezhető” legyen. A másik, hogy itt aztán tényleg nem csak a húszéveseké a világ. Sokan meglepődnének, hogy ezeken a versenyeken hány ötven-hatvan éves bácsi és NÉNI vesz részt! Nem csak nagyon egészséges, de szerintem a legjobb kikapcsolódás is a futás. Tehát hajrá, mindenki húzzon bele, mert ne feledjük: a láb mindig kéznél van!

További sok sikert kívánok a versenyekhez.

Szalai Ottóról érdemes még tudni, hogy a futáson kívül több mindennel foglalkozik szabadidejében. Verseket ír, melyeket a HÍRLEVÉL is közölt már. Még gimnazista volt, amikor verses füzete jelent meg a Katona József Gimnáziumban. Ezen kívül dobolni is tanult, zenekart alapított, és rendezvényeken lépett fel. Dalszövegeket is írt, és ehhez jön még a futás. Szóval igazán sokoldalú ember!

Forrás: http://www.jakabszallas.net/sport/149-szalai-otto

7. Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett:

Szalai Ottó sokoldalú, életvidám, hiperaktív személyiség, igazi IronMan. Kisgyermekkora óta mozgásban van, sportol. lendületesen él. A sport iránti rajongása végig kíséri az életét. Egyedülálló módon tudott talpra állni, rendkívül súlyos sérülése után is töretlenül küzdötte vissza magát a legelső sorokba. Példamutató sportteljesítmény, rendkívüli akaraterő, lankadatlan igyekezet és vasszorgalom jellemzi.