„Nevezetes kiskunsági utaink, dűlőutaink, a Hajtó út története”
6. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása, a megjelölt szakterületi kategória indokolása (amennyiben nemzetiséghez kapcsolódó érték, a nemzetiségi vonatkozások, a nemzetiséghez való kötődés bemutatása):
A kiskunsági pásztorkodás emlékének megőrzése végett tisztelettel adózunk elődeinknek.
Kérjük a nevezetes utaink Jakabszállás Települési Értéktárába való felvételét.
A korabeli pusztáról ránk maradt ezen helynevek őrzik még a régi kiskun élet emlékei.
Elnevezések Jakabszálláson és környékén
Szultán sarok**:** a Kunszállás felőli sarkot nevezték így. Valószínűleg törökök átvonulásának emlékére. Egy kútról is beszélnek az öregek, hogy ott valami török, a nép szerint szultán itatta a lovát.
Ló-fogó erdő: a Kunszállási sarokban lévő Jakabszállási - és Matkói erdőt nevezték így. A betyárok a lopott lovat itt gyűjtötték és cserélték, majd innen vitték a bácskai vásárokra. A Jakabszállás - Matkó és Kunszállás érintkezésénél lévő út a szegény legények idejében igen fogalmas volt. Itt közlekedtek a betyárok és cigányok Bugac felé. Wolford Mihály elbeszéli, hogy 1906-ban ezen a részen évszázados erdő volt. Maga is látta, hogy a cigányok itt táboroztak, lakodalmat tartottak. Sokszor látta, hogy 20-27 kocsiból álló karavánok vonultak Bugac felé vagy Bugac felől.
Zsidóhegy: Kiskunfélegyházi út és Hajtó út találkozásánál alakult ki. Kiskunfélegyházi zsidó birtoka volt, az kiparcellázta 5 kh területekben. A lakosság ma is zsidóhegynek nevezi. Ez a terület nagyrészt szőlővel telepítődött be. Ezen a területen a mai Egyház erdejének a helyén házhelyeket is osztottak ki. Ide akarták telepíteni a községet. Jakabszállás kataszteri hold térképén ma is láthatók ezek a házhelyek.
Régi épületek
Az 1-es számot a Kovács István féle ház viselte a házak átszámozása előtt. Tehát a legrégibb házakhoz tartozik. Régi ház a cseretelep épülete. Itt volt a Nyírott Ángyi csárdája. 1983-ban még a jellegzetes nádból készült sátortetős kocsiszín is állt, ahová a kocsik lovastól be tudtak állni. Régi épületek között emlegetik még Felső-Jakabszálláson a Tenke tanyát és a Kerekes tanyát. A Kerekesék tanyájában Istentiszteletet is tartottak a régi időben.
Dűlő elnevezések
A legjellegzetesebb dűlő elnevezés a Baromjárás dűlő. Jakabszállás északi részét hívják így. Ez utal arra, hogy itt valamikor szilajpásztorkodással foglalkozott a nép. Bíróhalmi dűlő, ma a nép az egyik részét Túróczi dűlőnek is nevezi. Lódri dűlő: A Hajtó úti iskola környékén van. Görbeszéki dűlő: A bugaci határon halad végig. Öregerdő-dűlő: A Kiskunfélegyházi. úti iskola környékén van. Pulykás dűlő: Az orgoványi sarokban a T. Hegedűsék környékén. Pusztaházi dűlő: A régi pusztaház környékén. Kerekes dűlő: Kerekes M. környékén. Orgoványi dűlő: Orgoványi határ mellett. Mátészéki dűlő: A Mátészéki tó környékén. Matkói dűlő: A matkói határ mellett. Bukros dűlő: A Kozma tanya környékén. Kocsma-dűlő: A községi korcsma mellett. Wolford-dűlő: A Wolfordok környékén. Temető-dűlő: Az új temető mellett. Göröcs-dűlő: Göröcs Béla tanyája környékén.
Elnevezések: Sutasor: Barta István tanyája mellett vezető tanyasor. Minden háznál található balkezes ember. Bori sor: A matkói határ melletti tanyasor. Boriak laknak ott. Öreg tanyasor: A Hajtó úti iskola melletti tanyasor.
Út elnevezések: a múltra utaló elnevezés a Hajtó út. Ezen az úton hajtották Bugacra az állatokat tavasszal, és ősszel pedig vissza. Teleltetni odahaza teleltették Kecskeméten.
Palánkai István: Jakabszállás története HNF, 1965. 33. oldal
„Nevezetes kiskunsági utaink, dűlőutaink, a Hajtó út története”
Mapire linkek: mapire.eu
Habsburg Birodalom (1763-1787) - Első Katonai Felmérés
Magyarország (1782–1785) - Első Katonai Felmérés:
Kiskunság: Szabadszállás, Orgovány, Jakabszállás, ... cca.1782
Habsburg Birodalom (1806-1869) - Második katonai felmérés
Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés:
Jakabszállás –Szabadjakabszállás, cca. 1861
Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérés (1:75000)
Kiskunság cca. 1880
Leírás az Első Katonai Felmérés alapján:
Mapire - történelmi térképek online
www.mapire.eu vagy www.arcanum.hu Habsburg birodalom 1763 - 1787
Első katonai felmérés Magyarország 1782 - 1785
Első katonai felmérés, keresés: Jakabszállás
Ez alapján Puszta Jacob Szallas térkép felirat alatt
a jelenlegi Jakabszállás, Fülöpjakab és Kunszállás területe található.
A pusztába út vezet, melynek végén szállásjelölés található: GPS 19.6055, 46.7443
Ez a mostani repülőtér felszállópályája déli végén túl található.
Ezen a környéken, a Bogárzó tónál volt a pásztorok első szállása.
Jakabszállás a redemptio során 1745-től Szabadszállás város által váltatott meg.
Ezért közel 200 évig a szabadszállási gazdák baromjáró pusztája volt.
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! – Rólunk szólnak ám igazán Petőfi Sándor sorai!
Szabadszállási-Jakabszállás pusztán ezen időben, cca. 1782-ben, építményként
az egyetlen pásztorszálláson kívül csak itatókutak találhatóak.
Az 1. kút a köncsögi határtól lentebb, a mostani Telecom-torony környékén,
Tánczos Csaba tanyája mellett volt anno GPS 19.5934 , 46.7724.
A 2. kút GPS 19.5801, 46.7580 az orgoványi útelágazás után cca. 100 méterre
a mostani műút szélénél jelez.
A 3. kút GPS 19.6275, 46.7505 a Félegyházi műútról a Hajtó-útra fordulva,
rögtön a jobb oldali sarokban volt.
A 4. kút GPS 19.6470, 46.7207 a bugaci határon. Kútbejárás: 2021. 03. 28.
Kiemelkedő pontok, határutak:
Köncsög-Matkó sarok: 19.6074, 46.7966 Köncsög-Orgovány sarok: 19.5445, 46.7603
Orgovány-Bugac sarok: 19.5586, 46.7344, Jakab-Bugac-Monostor sarok: 19.6399, 46.7037,
Mostani lenti határ Bugac-Fülöpjakab 19.6982. 46.7198,
Fentebb a Matkó-Fülöpjakab sarok: 19.6698. 46.7744.
A pusztán átvezető utak: a Kecskemét-Halasi földút. A jelenlegi 54–es főúttal nagyjából megegyező vonalon. Belépési pontja: 19.6266, 46.7911. Kilépése: 19.5636, 46.7320.
A Kecskemét irányából érkező ú.n. Hajtó út kétféle belépési irányban egy kis tavat közrevéve érkezik hozzánk: 19.6759, 46.7718 és 19.6800, 46.7791 keresztezési pontja 19.6723 , 46.7682. Jelenlegi kereszteződési pontja a Félegyházi úttal 19.6589, 46.7517. Az úton tovább haladva, a mostani fülöpjakabi oldalon, homokbuckák sorakoznak. A nyugati oldalon tavak mentén a
19.6431, 46.7047 ponton érik el a bugaci határt.
A területen jól láthatóak a tavak és a szélfútta homokbuckák irányai, a tavak különösen a bugaci déli határnál. Fülöpjakabi határ felé nagyobb kiterjedésű homokbuckák vannak felrajzolva.
A Bugac felé tartó hajtó útnál a határ közelében még egy 4. kút is rejtőzködik: 19.6470, 46.7207,
A másik nevezetes pusztai út Szabadszállás-Félegyháza között húzódott Köncsög W.H. 19.5346 , 46.7921, irányából, belépve a határon: 19.5822, 46.7822, tehát a Ludastó alatt elhaladva.
Ezen az úton hajtották ki a Szabadszállási-Jakabszállás pusztánkra Szabadszállás város jószágait, Szabadszállás, Hármashatár, Izsák városa fölött elhaladva a Ludas tó alatt,
a köncsögi határon elérve a pusztát, kb. a felső Csőszháznál GPS 19.5818, 46.7757.
Ez az út kb. a mostani Ördög dűlő vonalán ment tovább és keresztezte a kecskeméti utat. Kereszteződési pontja: 19.6121, 46.7730 és ment tovább, által a határon kb. 19.6733, 46.7633
a jelenlegi Fülöpjakab falun át Félegyháza felé.
Ez Petrovics Istvánék korabeli útvonala lakóhelyükről Szabadszállásról Kiskunfélegyházára. Petőfi Sándor és szülei, azaz Petrovits István és családja 1818-1841 között Szabadszálláson élt, vállalkozott.
Kiskun redemptusként jussa volt ide, rendszeresen hazajárt Szabadszállási-Jakabi pusztánkra.
Abban a korban az alföldi mezővárosok értéktára, vagyona a jószágállománya volt.
Kecskemét város „kincstára” a bugac-monostori pusztán, Szabadszállás város „kincstára”
a szabad-jakabszállási pusztán legelt. Nemhiába kerengtek itt a betyárok!
Petrovits István, mint tehetős szabadszállási redemptus, vállalkozóként is hazajárt a pusztánkra. Párhuzamosan több csárdát, vendéglőt, mészárszéket bérelt és látott el friss portékával, leginkább innen a széles kiskunsági pusztáról, a jakabszállási, bugac-monostori határból.
A hírös kecskeméti vásárokat is itt tartották a szomszédságban a Fehértói csárda környékén.
A terület jellegzetes tavai: Az északi határút felett a köncsögi Ludos tó azaz Ludastó,
a tájékozódáshoz mindenkor jó kiindulópont. Ennek alsó sarka 19.5782, 46.7894.
Észak felől a mostani Ördög dűlőben a nádas terület akkor még megnevezés nélkül a Királyszék tó 19.5997, 46.7791. A térképen szerepel még, ekkor szintén megnevezés nélkül, a köncsögi határnál a Mátészéki tó 19.5660, 46.7699.
Még egy kisebb tó látható észak-keletre a matkói határ út felé 19.6330, 46.7736.
A terület zöme puszta, homok és homokbuckák. A déli részen tavak húzódnak, még megnevezés nélkül, a halasi országúttól a bugaci határút mentén sorakozva.
Puszta Jacob Szallas felirat mellett a déli határsarokban Sand (homok) és
Hügeln (dombok) felirat szerepel. A puszta, tényleg igazán puszta! - ,
mert a területen szemmel láthatóan nincsen egyetlen fa sem!
Csak a két országút, hajtóút, a gémeskutak, a tavak körvonalai és homokbuckák
széliránya van gyönyörűen, pontosan berajzolva.
A legelső pusztai épületek:
Felső csősz ház : GPS 19.5818, 46.7757. Alsó csősz ház, kúttal 19.6537, 46.7201. MAPIRE 1860/61
A csőszházakat Szabadszállás városa építtette elsőként a pusztára 1810 körül.
Pusztaház később, már a puszta első felosztása, azaz 1841 után épülhetett.
17. sorszám Jakabszállási pusztaház az osztott földek széliben, két szoba s egy konyhából álló nádas épület, 3 ajtó 4 ablakkal, udvarán egy kamra s istálló szakaszokban, jó karban 200 ft
18. sorszám: jakabszállási csőszház nyugati részen 100 Ft
19. sorszám: jakabszállási csőszház keleti részen 50 Ft
Községi költségvetések Szabadszállás város 1873. Forrás: BKMÖL V/376/c Szabadszállás
Jakabszállás cca 1861 A déli rész, a bugaci határ közelében. www.mapire.eu https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2179342.003680791%2C5894969.441889163%2C2191409.4995213132%2C5899125.70530217
Izgalmas helyszínek, az első betelepülés után 1841-1861 között: Két tanyasor,
az alsó tanyasoron Görbeszéki tó, Harcsa István tanyája. Ródli széktó, Alsó Csőszház.
A lenti sarokban Város Tanya (Szabadszállás város tanyája) és Seifenseiderei, azaz szappanfőző „üzem”, a sziksó /széksó /kuksó felhasználására.
Jakabszállási tanyák gazdái cca. 1860 Leírás a Második Katonai Felmérés alapján:
Köncsög puszta határán – Szalay István,Vincze Mihály, Matócs István, Kocsis Péter,
Linót Sándor,Guszto (Kusztos!) Sámuel:
Köncsög pusztától Kis Bogárzó Szék felé a puszta szélén 12 tanya épült, s közülük 5 birtokos nevét ismerjük: Guszto (Kusztos!) Sámuel, Tóth Mihály, Tóth Imre, Tóth Pál, Bálint Ferenc.
Ezektől keletre a félegyházi út közelében épült Varga József, Kocsis Péter és Szegűr (Szekér!) János két tanyája.
A Bugac pusztához közelebbi dűlőben 19 tanyát vettünk számba, s a térképészek 12 gazda nevét tüntették föl: Szabó Imre, Molnár János, Varga Sándor, (2 tanya), Vacsó Sándor, Szépecz Sándorné, Harcsa István, Hajma Pál, Veréb János, Liliom Pál, Oláh János.
A tanyasortól délre, a bugaci határszélen volt Gubucz (Dubecz!) István tanyája és a „Város tanya”, vagyis Szabadszállás város tanyája.
A másik dűlőút mentén, észak felöl indulva, Gamala József, Bagjas György, Szomola István, Péter Mihály, Varga Sándor, Varga István, Varga Ferenc, Fejszés Pál, Szalontay Bálint és még öt kisparaszt épített tanyát.
A Rodli Széktó közelében volt Hornyák János, Balla Miklós, tanyája és a csőszház.
A két dűlőben Varga Sándor építette a legnagyobb tanyát, mellette két szőlőskertje volt.
A visszaemlékezések szerint a Harcsa és a Kocsis család elődei szabadszállási birtokosok és
a két tanyasoron nagyrészt félegyházi és majsajakabi katolikusok telepedtek meg.
Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre Szeged, 2005 232. oldal
Második Katonai Felmérés saját kiegészítésekkel: 2021. 03. 21.
Bogárzón túli iskolakápolna 1881. évi keresztje: 19.6016, 46.7342
Pusztaház: 19.5856, 46.7485 A meglévő tanya mögötti terület, kisebb buckák jelzik talán.
Pusztaházi út/54-es út kereszteződése: 19.5827, 46.7519
Csárda: 19.5914, 46.7584 Az udvaron túl mértük ezt. (Kataszteri szerint: 19.5910-14 és 46.7584-85)
Második Katonai Felmérés: Saját kiegészítésekkel: 2021. 03. 14.
Bugaci határban, Ródli széktó mellett: Alsócsőszház: 19.6537, 46.7201
Erdőcske, kisebb tisztás, magaslaton 3 hosszas rom sejteti, itt komolyabb majorság lehetett.
Néhány érdekes téglát is találtunk. Szomszéd tanya romjai: H 19.6567, 46.7197 Közelben Jsz. I. 127.
Jobbra tartva kb. 2 km : Seifenseiderei = szappanfőző 19.6200 46.7143
Bugaci határszélen: Város tanya = Szabadszállás Város tanyája. 19.6309 46.7117 Alatta Határszéktó.
Autóút a volt tómederben. Felkapaszkodunk a partra, fent szántás, gabonavetés sarjad.
A jelzett helyen a talajban épülettörmelékek. Bugacpusztaháza szinte egy km-nyire a közelben. Délnyugat felé olajgarád jelzi, ez lakott hely volt. A Határszéktó felezése volt a régi határ.
Különös, hogy az 50-es évek tsz-esítése átrendezte az ősi határt. Az eredeti térképek szerint Bugacpusztaháza utolsó két utcájának területe korábban Jakabszálláshoz tartozott.
Második Katonai Felmérés leírása
www.mapire.eu történelmi térképek online
Habsburg Birodalom 1806-1869
Magyar Királyság 1819-1869 ebből: Jakabszállás 1860/61
Keresés: Jakabszállás
Térkép feliratok: Puszta Jakab (: zu Szabadszállás :)
Matkói- erdő felirat alatt északon a Puszta Jakab -Szállás. Jakabi- erdő felirat.
Délebbre Puszta Jakab- -Szabad -Szállás.
Felirat a fülöpjakabi határon Favabi- -erdő. (!)
Megnevezett tavaink eredeti (kéz)írással: a határ felett Köncsögön a Ludos tó,
Máte Szék. Kis Bogar czó Szék, Bogarzó tó, Rodli Szék tó, a határon kívül Fülöpén Harmincz tó, Herka tó, Kis Herka tó, Bugacon: Zegerczecs –Szék, Vén tó, Fehér tó. Ennyi.
Nevezetes pontok: Köncsög-Matkó sarok: 19.6092, 46.7965
E sarok felett a legelső tanya Harkai László 19.6075, 46.8002
Felette Suhi Danni és Sahi Antal. Csorba László: 19.6328, 46.8031.
Kecskemét felől a belépő út háromfelé ágazik, a von Halas jelölés rámegy a köncsögi határútra, két ága pedig a kb. a mostani főútvonalban egyesül.
A pusztában több felől utak kanyarognak, ahogy az időjárás és a természet engedi.
Itatókút 19.6047, 46.7854. Egyetlen öreg fa 19.6230, 46.7872.
Tanyák, szállások Köncsög szélben: határútnál Szalai István: 19.5896, 46.7851. Anonim 19.5910, 46.7839. Vince Mihály: 19.5923, 46.7832.
Itató kutak sorban: 4 gémeskút szállásokkal Puszkas Sándor: 19.5941 és 44 és 19.5948. Pirman József és Löki István szérűskertje a 19.6026, 46.7790 ez lehet a későbbi Bakos tanya majd Harkai Teréz tanyája.
Király szék tó közepe 19.6059, 46.7776.
Szérűskertek: Péter György szérűskertjei négy piros jelzéssel 196052, 467760. 196073, 467760 és 196082, 467755. 196091, 467749.
Találkozási pont a Felsőcsőszház dűlő és Kecskeméti út 2-3 nyomvonala számára: 19.6100, 46.7748. Innen kétfelé megy tovább, az egyik kb. a mostani főút vonala, a másik a Ródli felett Bugac felé. A jelenlegi IV. kerület teljesen lakatlan pusztaság.
A matkói határ vonalában lentebb tavak sorakoznak:
Az első:19.6407, 46.7769, az utolsó 19.6696, 46.7677.
A második katonai felmérés 1869. évi térképén a puszta már újra rajzolódott,
a dűlőutak át helyeződtek a természeti és az adott időjárási viszonyok alapján.
A kecskeméti - halasi útvonal megmaradt, de a szabadszállási - félegyházi útvonal mindinkább át helyeződött az Izsák, Orgovány útvonalra.
A puszta kiosztása, benépesítése során új dűlőutak keletkeztek.
A köncsögi határút szélénél volt a Felső csősz ház 19.5818, 46.7757.
Pel János azaz Péli János 19.5804, 46.7801, dédapám rokonsága.
Kicsit lentebb a Máté Szék tó felett Matócs István tanyája 19.5790, 46.7759.
Kocsis Péter 19.5779, 46.7739 és 19.5755, 46.7727. Linot Sándor 19.5745, 46.7721. Guszto, azaz Kusztos! Sámuel 19.5692, 46.7695 és szintén hozzá tartozik a köncsögi határút és a mostani orgoványi úton belül a legbelső tanya: 19.5590, 46.7642 jelenleg Vincze József tanyája. Ezen a soron kifelé még két tanya: 19.5607, 46.7632 és 19.5622, 46.7625: ez lehet a Pomozi tanya.
A köcsögi sarok után a jelenlegi orgoványi út, ez volt a Tóth sor.
Tóth Mihály: 19.5639, 46.7613. Tóth Imre 4 tanyája: 19.5677, 46.7595 és a 2. Tanya 19.5695, 46.7587. A 3 tanyája: 19.5709, 46.7580 és Tóth Imre 4. tanyája: 19.5719, 46.7575. A következő Tóth Pál két tanyája és Tóth Bálint két tanyája ebből az 54-eshez legközelebb: 19.5796, 46.7540.
Az 54-estől indulván két tanyasor húzódik a bugaci határsarok felé. Egyik a Bogárzó alatt a Görbe szék tó irányába, a másik a Bogárzó felett, a Ródli széktó felett.
Az orgoványi úttól kb. az 54-es vonalán Kecskemét irányában: Szegűr János, azaz Szekér János 2 - 3 tanyája: 19.5876, 46.7551, a másik oldalon 19.5895, 46.7599.
Az útkanyarban piros-fekete jelzés: a hírös-neves jakabi csárda. (Épült 1825-ben.)
A két Szegűr/Szekér János tanya között Varga József és Kocsis Péter tanyája.
Az úthoz képest északra, szintén Kocsis Péter két tanyája: 19.5977, 46.7615 és 19.5993, 46.7621 nagyjából a mostani Templom utcától balra volt.
A következőt 4 tanyához Győrffy György neve van feljegyezve. Az első gémeskúttal 19.6008, 46.7648 s 19.6008, 46.7655 és szérűskerttel 19.6015, 46.7672 és az utolsó 19.6024 46.7691. Következő Janik István tanyája 19.6041, 46.7702.
Ez a volt Makány István tanya, jelenleg Konfár Jánosé.
És elérkeztünk a mostani Ördög dűlőig, ahol Péter György 4 tanyája található.
A Kecskemét-Halasi földút a jelenlegi főútvonaltól kissé fentebb helyezkedett el,
anno kb. a régi Kerekes és Makány tanya előtt húzódhatott.
A mostani IV. kerület teljesen lakatlan pusztaság, baromjárás, melyet néhány út keresztez, elsősorban Kecskemét irányából.
Hajtóutaink:
A köncsög-matkói határ felől vezet a Hajtó út a bugaci sarok irányába.
A Kecskemét felől érkező hajtó utak a terepviszonyokhoz igazodva legalább kétfelől érkeznek Matkó-Jakab határszélhez és kétfelé érkeznek Jakab-Bugac határszélhez.
A homokdűnék illetve tavak elhelyezkedéséhez igazodva.
Délen a Görbeszéki tó mellett valamint a Ródli tó felett vezet tovább a hajtóút.
Harmadik Katonai Felmérés leírása Jakabszállás cca.1880
Kecskemét felől Kecskemét-Halasi országút mellett nagyjából párhuzamosan két út, hajtóút vezet a matkói határtól Bugac irányába. Az egyik a Ródli széktó fölött éri el a bugaci, talán inkább a monostori határt. A másik hajtóút azt keresztezve, a Görbeszéki tó, Harcsa tanya mellett visz át Bugac pusztára. A térképen szerényebben, név nélkül vannak feltüntetve a tanyák, mint az igen részletes és pontos előző II. Katonai Felmérés térképén. A földrajzi elnevezések itt jobban kivehetőek.
Jakabszállás felső részén indulunk, Matkói erdő alatta felirat: Szabad Jakab- szállás puszta.
A köncsögi határút alatt Máté szék tó megnevezve, Csőszház, Mátészéki dűlő, Korcsma dűlő. Zöldhalom 118 magassági pont kb. a mostani falunál látható.
WH, (a hírös-neves jakabi csárda) alatta Pulykás dűlő felirat, majd kereszttel temető jelzés. Bogárzó tó: néhány tanya megjelöléssel: A tó fölött Péter, Varga, Szalatnay, a tó alatt: Szabó, Varga. Varga. Harcsa, Görbe Széki tó név jelölés nélkül. Lentebb szinte a bugaci határon, Liliom, Gubacs (azaz Dubecz) tanya.
A monostori határon visszafordulva Hornyák tanya és Ródli széktó.
Haladunk felfelé a Fülöp Jakab- Szállás puszta határon, erre hatalmas régi erdőterület van Favabi (Jakabi!) Erdő jelöléssel, melynek legmagasabb pontja:
Nagy állás 126 háromszögelési ponttal. Efölötti részen a mostani IV. kerület térkép jelzései: Baromjárás, Szép erdő, és visszaérkeztünk Szabad Jakab- Szállás puszta felirathoz, Matkói erdő szélhez.
Megjegyzés: a térképen jól látható Kecskemét felől érkező hajtó út, hajtó utak, hogyan egyesülnek avagy kereszteződnek a 19.6325, 46.7320 GPS pontnál.
Kb. a mostani Béke utca vonalában érkező út a Ródli tó felett megy a Monostori pusztára. A Hajtó út, a Harcsa tanyánál, a Görbeszék tó alatt megy Bugac pusztára, a Bugaci nagy legelőre, tulajdonképpen a mai Kiskunsági Nemzeti Park területére. A jelenlegi Hajtó út megnevezése, a korabeli Hajtó út máig leginkább megőrzött eredeti szakasza. Nagyjából a Hajtó úti kanyartól a Harcsa tanyáig, a Görbeszéki tóig, a jelenlegi Gedeon Panzió mellett megy át Bugacpusztára, a hajdani Bugaci nagylegelőre. Természetesen az utak az időjárási, éghajlati viszonyok miatt, a benépesedés miatt változtak, de ezen út nevében és irányában, nyomvonalában, 16 méteres szélességében máig is megőrizte a Hajtó út közel eredeti állapotát.
Térképleírásokat készítette: Szabóné Harkai Erika
„Nevezetes kiskunsági utaink, dűlőutaink, a Hajtó út története”
Élet a kiskun pusztákon:
A magyar szürke marha, marhavásárok, marha kereskedelem
A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürke marha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a mélypontját a hatvanas években érte el, azóta egyre emelkedik. Húsa finom rostú, igen ízletes és garantáltan BSE-, azaz kergemarhakór-mentes,[1] de az állatot ma elsősorban turistalátványosságként tartják. A primigenius (őstulok) típusú szarvasmarhák podóliai fajtakörébe tartozik, annak leghíresebb, közepes testméretű képviselője. A 13–18. század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket, és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében.
Az állatok legeltetése két szinten folyt, s minden állattartó közösség megpróbált mind ártéri legelőt, mind szárazlegelőt használatba venni, mert így nem voltak kiszolgáltatva annyira az időjárásnak és az árvizeknek. Ha emelkedett a vízszint, a szárazlegelőre hajtották a marhákat, ha a hőségtől kisült a növényzet, a nedves ártéri legelőket vették használatba.[10]
A legelőket a közbirtokosság szervezte, ő fogadta fel a pásztorokat, elkészítette a legeltetés rendjét. A gazdák tulajdonhányaduk alapján engedtek állatokat a legelőre, s csak a pásztorok bérét kellett fizetniük. Nem volt azonban minden település olyan helyzetben, hogy a megnövekedett igényeknek megfelelő létszámú marhaállományának elegendő külső legelőt biztosítson a saját tulajdonában, s ilyenkor legelő bérléséhez folyamodtak. A bérelt és a saját tulajdonú legelőket a legeltetett jószág faja és haszna szerint járásokra osztották fel, volt például ménesjárás, csürhejárás, birkajárás, baromjárás, ökörcsordajárás, stb. A legnagyobb legelőkkel Szeged, Kecskemét (Bugac) és Debrecen (Hortobágy) rendelkezett. Debrecen hortobágyi legelőin 1774-ben 11 gulyajárás, 2 ökörcsordajárás, 2 ménesjárás és 18 nyájterület volt.[17] De nem mindig volt a legelő a település környékén. A jászberényiek Lajos és Mizse pusztákra hajtották állataikat Cegléd és Nagykőrös határán keresztül, engedéllyel és fűbért fizetve.[18] A szabadszállási gazdák a szabadszállási-jakabszállás pusztán legeltettek.
A magyar szürke marha tartásának és takarmányozásának ma is legfontosabb eleme a legeltetés. Évente átlagosan 215 legeltetési nappal számolnak a tenyésztők, de ez erősen időjárásfüggő. A legeltetés általában az első hóig tart, s közben a marhák nem kapnak sem abrakot, sem más kiegészítést. Egy szarvasmarhának a fű minőségétől függően 1-10 hektár területre van szüksége. Az itatást még ma is a gémeskutakból oldják meg, de általában szivattyúval, folyóvizet elővigyázatosságból nem itatnak a marhákkal. Az állatok vízigénye nyáron 50-100, télen 20-50 liter naponta. Télen szénát, takarmányszalmát, kukoricaszárat kapnak. A szürke marhát tilos bármilyen ipari eredetű táppal, terméktakarmánnyal etetni, mert csak így biztosítható a teljes BSE-mentesség.[19] A fajta megmentésében nagy szerepet játszó hazai nemzeti parkokban ma is jelentős állományaikat tartják. A Hortobágyi Nemzeti Park a Kiskunsági Nemzeti Park és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén a szikes puszták és más füves élőhelyek természetvédelmi kezelésében a ridegen tartott magyar szürke gulyák fontos szerepet játszanak.
A források a 14. századtól a 19. századig szinte megszakítatlan marhakereskedelemről szólnak. A 14-15. században Nyugat-Európában olyan fordulat következett be, amely a keleti térségekben jobbára elmaradt: a céhes ipar kibontakozásával megnőtt a városok szerepe, s a jobbágyok tömegesen költöztek azokba. A megnövekedett városi lakosság hússzükségletét a keleti területeken nevelkedett marhák exportjával oldották meg. A magyar szürke marha eljutott Nürnberg, Augsburg, München, Ulm vásáraiba éppúgy, mint Itáliába és Morvaországba.[7]
A kereskedelem fénykora a 17. században volt, amikor az évente kivitt marhák számát 100 000-re becsülik,[4] csak Nürnberg évente 70 000 állatot vásárolt. Az Alföldről származó állatok a külföld csodálatát vívták ki remek minőségű húsukkal, rendkívül ellenálló szervezetükkel. A német városokban törvény mondta ki, hogy amikor megérkeznek a magyar gulyák a piacra, akkor a mészárszékekben máshonnan származó húst kimérni tilos, nehogy rossz minőségű kerüljön a kiváló minőségű, és éppen ezért drága szürkemarha-hús közé.[7]
A vásárok a török fennhatósága alatt sem szüneteltek, hiszen az azokból befolyt adóból ők is nagy haszonhoz jutottak. A kereskedelem nagy része egy gazdag és jelentős kereskedőréteg, a tőzsérek kezében volt, de részesültek belőle a mezővárosok parasztpolgárai éppúgy, mint a nagybirtokosok,[8] egészen 1622-ig, amikor a bécsi udvar monopolizálta a marhakereskedelmet. A rablógazdálkodás eredményeképpen 1695-ben a császári biztosok jelentése szerint már nincs Debrecenben magyar szürke marha. Ez szerencsére nem volt igaz, de a létszám ijesztően lecsökkent. Az utolsó nürnbergi marhavásár 1713-ban volt,[4] de az előző évszázadokban a marhakereskedelem haszna olyan jelentőséggel bírt a magyar társadalomra és gazdaságra, amelynek hatása máig érezhető.
Nemcsak az alföldi marhatartó településeknek jelentett azonban fontos bevételt a kereskedelem, hanem a kereskedelmi útvonalak mellett fekvő birtokoknak, településeknek is. A hatalmas, olykor több ezer marhából álló gulyáknak útközben vízre és legelőre volt szükségük, s az érintett települések, birtokosok ezt „fűbér” fejében biztosították is. Az úton levőket, hajtókat, kereskedőket a csárdákban látták el élelemmel, itallal, s ezek a pihenőhelyek éppen akkora távolságra álltak egymástól, amennyit két etetés, itatás között a gulyák megtettek, 12-14 km-re. Körülöttük 20-40 holdnyi területet jelöltek ki ingyenes legeltetés számára.[8] A folyón való átkelésért is fizetni kellett, és ez sem volt kis bevétel, hiszen csak 1563. július 22. és 1564. március 9. között 30 428 marhát hajtottak át a váci réven (a téli hónapokban a szállítás szünetelt), amely a marhacsordák Bécs és Németország felé vezető fő útvonalába esett. A révnaplók tanúsága szerint az állatok mind az Alföldről származtak.[10] A bevételeknek jelentős hányada a királyi kincstárat gyarapította.
A marhavásárok helyszínéül szolgáló települések is hatalmas fejlődésen mentek át az idők folyamán. Jelentős vásárvárosok voltak Győr és Sopron, amelyek a Németországba tartó kereskedelmi útvonalakon feküdtek, s Nagykanizsa, amely a 16. század 30-as, 40-es éveiben érte el egyik virágzását, amikor a Kanizsai család az Itália és Stájerország felé irányuló marhakereskedelem központjává fejlesztette.[11] Győr életében oly fontos volt a marhavásár és -kereskedelem, hogy amikor 1598-ban, négy évig tartó török uralom után a város felszabadult, és az elmenekültek visszatértek, a marhakereskedelem volt az egyik első tevékenység, ami újult erőre kapott.[12]
A marhakereskedelem konjunktúráját kihasználva a nagybirtokosok is vagyonokra tettek szert, mint például a Kanizsaiak, a Batthyányak. Nádasdy Tamás nádor alföldi marhák megvásárlásával, felhizlalásával és eladásával gyarapította egyébként sem szerény vagyonát. Bethlen Gábort kortársai Erdély első tőzsérjének nevezték.[8] Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér a marhakereskedelemből szerzett bevételeiből finanszírozta magánhadserege fenntartását és a törökök elleni harcait. Ellenőrzése alatt tartotta a hatalmas horvátországi birtokain átmenő kereskedelmi útvonalakat, és a bécsi udvar tiltása ellenére saját marhavásárhelyet tartott fenn.[14]
A kereskedelem más családokat hozzásegített a társadalmi felemelkedéshez. A Thököly család vagyonának és hírnevének megalapozója Thököly Imre dédnagyapja, Thököly Sebestyén volt, aki marha- és borkereskedőként nagy vagyonra tett szert, majd 1572-ben nemességet, 1598-ban bárói címet kapott. 1580-ban feleségül vette Dóczy Zsuzsannát, s házassága révén előkelő családokkal került rokonságba.[15]
A szürke marha sorsa a nagyarányú kereskedelem megszűnése után
A források szerint még a 19. század elején is folyt marhaexport, de időközben nagy változások következtek be a mezőgazdaságban: a külterjes állattartás színhelyéül szolgáló legelőket feltörték, és előtérbe került a szántóföldi gabona- és takarmánytermesztés, a szarvasmarhafajták közül pedig egyre keresettebbek lettek a tejtermelésre szelektált, istállózó tartásban nevelhető fajták, összefüggésben a városok megnövekedett tej- és tejtermékigényével. A nagyarányú szürkemarha-tenyésztés végét az 1863-as nagy aszály jelentette, amikor a felperzselt legelőkön ezrével hullottak el az állatok, s amely után az állomány soha többé nem érte el a korábbi számát. A szürke marha szerepe megváltozott: az igás ökör előállításában használták, ennek a feladatnak pedig jóval kisebb létszámú populáció is megfelelt.[8] Lotz Károly: Ökrös szekér
Amikor az 1880-as évektől kialakították a fajtakörzeteket, a szürkemarha tenyészkörzete az ország középső része lett. Ám az I. világháború után, amikor a mezőgazdaság gépesítése megkezdődött, s már ökrökre sem volt szükség, sok gulyát felszámoltak. A folyamat megtorpanását jelentette a nagy gazdasági világválság, amikor újra keresni kezdték az ökröket. 1931-ben megalakult a Magyar-marha Tenyésztők Egyesülete, amely a tenyésztést irányította. A II. világháború után a tenyésztőmunka megszűnt, mert a szürke marha az akkori vezetői vélemények szerint nem versenytársa a modern fajtáknak. A hatvanas évek közepére létszáma vészesen lecsökkent, a háztájiban található néhány példánytól eltekintve három állami gazdaságnak volt gulyája, amelyben összesen hat bika és kétszáz tehén volt. Tulajdonképpen a mai állomány ezektől az állatoktól származik. A szürkemarha-populáció létszáma a 70-es évektől kezdve egyenletesen emelkedik, az állatok legnagyobb része a nemzeti parkok területén él. 1989-ben, hosszas előkészületek után megalakult a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, amely ma a tenyésztést koordinálja.[5]
Forrás: Gedeon Zsolt –Szürkemarha tananyag
34/1938 Jakabszállás-Bugacpuszta határúton gulyák hajtása
Kádár Lajos képviselőtag panasz tárgyává teszi, hogy Jakabszállás határúton a Kecskemét városi gulyák kihajtása május hónapban és behajtása november hónapban ezen a 3 öles határúton történik. Esetenként 100-150 darab marhából álló gulyákat hajtanak a keskeny úton. azonban az állatok elszéledve a veteményekben járnak és a határút menti lakosságnak súlyos károkat okoznak. Indítványozza felkérendő Kecskemét városi polgármester úr, hogy a keskeny határúton való hajtást tiltsa be, mert a határút, nem hajtóút. A baromhajtó út a vitéz Tóth Gábor tanyája mellett van, hajtsák azon a barmokat a bugaci legelőkre. A felfogadott száj béres marhák tulajdonosait már a felvételkor utasítsák a város közegei arra, hogy a vidéki állatbirtokosok a kijelölt utakon hajthatnak Bugacra. Egyhangúlag elfogadva.
Hitelesítve: Vorfold Mihály Pallos József Sárga Mihály és Somfai György sk.
Jakabszállás község képviselőtestületi jegyzőkönyv 1938 369. oldal
7. Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett:
A kiskunsági pásztorkodás emlékének megőrzése végett tisztelettel adózunk elődeinknek. Kérjük a nevezetes utaink Jakabszállás Települési Értéktárába való felvételét. A korabeli pusztáról ránk maradt ezen helynevek őrzik még a régi kiskun élet emlékeit. Egyúttal tisztelettel adózunk a jakabszállási kötődésű Gedeon család elkötelezett, értékmentő munkájának, mellyel a kiskunsági élőhelyeket, őshonos fajtákat fenntartják, gyarapítják, megőrzik és bemutatják. Ezzel is jó hírét keltve a Kiskunságnak, a kiskun pusztáknak, Jakabszállásnak, továbbadva és megbecsülve a helyi és nemzeti értékeinket.
8. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
Petőfi Sándor: Kiskunság
Hova szívem, lelkem
Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Újra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét
Az anya, úgy tartja.
9. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:
III. MELLÉKLETEK
- Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális-dokumentációja
Itatás a pusztán
Hajtó út,a Görbeszéki tó körül 1960-as évek
Megyesi József családi fotógyűjteményéből
A kép forrása: Jakabszállás Települési Értéktár
Pásztorkodás
Hajtó út, a Görbeszéki tó körül az 1960-as években
Megyesi József családi fotógyűjteményéből
A kép forrása: Jakabszállás Települési Értéktár
Útjavítás a jakabszállási Hajtó úton, az 1960-as években
Ősszefogtak a környék lakói és társadalmi munkában, kalákában javítják az utat. A kép Pesti Ferencék háza előtti szakaszon készült.
Homok-haza kiállítás képeiből, Tóth Sándor felvétele