Szabó Mihály nyugalmazott polgármester közéleti tevékenysége

6. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása, a megjelölt szakterületi kategória indokolása (amennyiben nemzetiséghez kapcsolódó érték, a nemzetiségi vonatkozások, a nemzetiséghez való kötődés bemutatása):

Szabó Mihály 1949. október 29-én, Jakabszálláson született. Szülei: Szabó Mihály, Viskovics Gizella. Nős, felesége: Péli Julianna nyugalmazott iskolatitkár. Két felnőtt gyermeke van: Roland (1976), Andor (1979). Általános iskolai tanulmányait Jakabszálláson az alsó tagozatot a „Somfai” iskolában, a felső tagozatot a Központi Iskolában végezte. 1967-ben Kiskunfélegyházán a Mezőgazdasági Technikumban végzett. Tanulmányai befejezését követően Bócsán közművelődési előadó, népművelő könyvtáros volt.

Szabó Mihály Jakabszállás közéletébe 1977. január 1-től kapcsolódott be, mint tanácselnök. Azon kevés polgármesterek közé tartozik, aki minden választáskor elnyerte a lakosság bizalmát. 1990-ben tanácselnökből polgármesterré választotta a helyi közösség. E tisztségét 2014. évben történő nyugdíjba vonulásáig élethivatásának tekintette. A napi huszonnégy óra odafigyelést igénylő hivatása mellett számos társadalmi tisztséget is betöltött, illetve jelenleg is betölt.

Szabó Mihály (6078 Jakabszállás, Tavasz u. 10. sz. alatti lakos), - nyugalmazott polgármester - jelenleg önkormányzati képviselő az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke, a Jakabszállási Sportegyesület elnöke, az MLSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság elnöke, a Jakabszállási Polgárőrség titkára a Jakabszállási Hegyközség választmányi tagja, a MATASZ Bács-Kiskun Megyei szervezetének elnök-helyettese.

Nagy gondot fordít még most is a felnőtt lakosság tájékoztatására, oktatására. E célt szolgálja a népfőiskolai előadások megszervezése, melyet 1992-től rendez. Ezen előadások keretében egészségügyi, adóztatási, irodalmi, és UNIÓS ismeretek megszerzésére volt lehetőség.

Szabó Mihály polgármester a több mint négy évtizedes közéleti munkája során jó kapcsolatot alakított ki a Megyei Önkormányzat vezetőivel, Kecskemét Megyei Jogú Város vezetésével, a Hadkiegészítő Parancsnokság vezetőivel, és minden önkormányzattal kapcsolatban álló szervezettel.

Szabó Mihály több évtizedes munkája meghatározó volt a község fejlődésében. Vezetésével a község sokat fejlődött. (általános iskola építése és bővítése, ravatalozó, tornaterem, templomtorony építés, benzinkút kialakítása, telefonhálózat kiépítése és bővítése, tanyai villanyhálózat, elősegítette a repülőtér kialakítását, közvilágítás, vízhálózat bővítése, gázvezeték bevezetése a faluba és a környező településekre, bölcsőde építése, szennyvízhálózat kiépítése)

Az általa betöltött társadalmi tisztségek:

Sportkör elnök kisebb megszakítással a mai napig, MLSZ elnökségi tagság, alelnök, majd 9 éve elnök. A MATASZ – Jakabszálláson alakult meg alelnök, majd titkár. A Polgárőrség alakulása 2002-ben, de előtte is működött. Alelnök, majd titkár a mai napig. A Jakabszállási Hegyközség 1996-tól elnök, majd a hegyközségek egybeolvadása miatt a mai napig választmányi tag. 1992-ben a Földrendezési Bizottság elnöke.

Megyei Közgyűlés tagja 1990-1994. A Művelődési, Egészségügyi, Vallási és Sportbizottság tagja.

1990-1995. MOB Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Az Aranyhomok Kistérségben két cikluson át a Pénzügyi Bizottság elnöke.

Munkájának elismeréseként számos magas szintű elismerésben részesült:

Jakabszállás Község Díszpolgára (2019. július 27.),

Kiváló Ismeretterjesztésért emlékplakett (2017. november 17.)

Bács-Kiskun Megyéért Díj (2016. október 23.),

Eszterházy Miksa Díj (2015. május 6.),

Polgárőr Érdemkereszt Ezüst fokozata (2014.),

Bács-Kiskun Megyéért Díj (2013.),

Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje – polgári tagozata (2012. augusztus 20.),

Honvédelemért kitüntető cím első osztálya (2012.),

Önkormányzati Miniszteri Elismerés (2010. március 15.),

A Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter elismerő oklevele (2010.),

Aranygyűrű emléktárgy adományozása (2010. Hivatalos Értesítő 31. szám), (2010. március 15. Lampert Mónika)

Bács-Kiskun Megye Sport díja (2008. október 23.),

Pro Familiis Díj (2008. október 23.),

Honvédelemért Kitüntető Cím másodosztály (2007. május 21.),

A Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter elismerő oklevele (2006.),

Polgárőr Érdemkereszt arany fokozat (2006.),

Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Wlassics Gyula Díj (2005. augusztus 20.),

A „Köz Szolgálatáért” Érdemjel Ezüst fokozata (2004. augusztus 20.),

Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztere által adományozott elismerő oklevél (2003. augusztus 20.),

Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke elismerő oklevele (2003. október 23.)

Bács-Kiskun Megye Közszolgálatáért díj (1999. február 27.),

Művelődés Szolgálatáért Díja (1999.),

Honvédelemért Emlékérem (1998.),

Magyar Sportért Miniszterelnöki kitüntetés (1998.),

Honvédelemért kitüntető cím első osztálya (1998.),

Magyar Köztársasági Érdemkereszt Ezüst Fokozata (1997.),

Aranykoszorús Gazda Kitüntetés a földrendezések terén végzett munkája elismerésül (1996. augusztus 20.),

Jakabszállás Községért Kitüntető Cím (1989.).

„*Soha nem felejtem el, honnan jöttem és hová jutottam” Interjú Szabó Mihállyal, Jakabszállás díszpolgárával*

Amikor beléptem a sportpálya öltözőjébe, rögtön megmutatta az új defibrillátort, amit egy sikeres pályázat segítségével nyert a falunak. Elmesélte, hogy már el is végzett egy tanfolyamot, hogy ha ne adj’ isten baj lenne, segíteni tudjon. Ez a lelkesedés és tettrekészség mindig is az éltetőerőt jelentette számára, akkor is, amikor tanácselnökként, később polgármesterként tevékenykedett vagy épp, amikor újabbnál újabb képzésekkel bővítette tudását. Szabó Mihályt, akit mindenki tisztel és becsül a faluban, önzetlen munkája elismeréseként Jakabszállás díszpolgára címmel tüntették ki.

Ha valaki arra vállalkozna, hogy Szabó Mihály eddigi életpályáját összefoglalja, egy kisregény terjedelmét is meghaladná az, az élmény mennyiség, melyet a 70 éves köztiszteletben álló úriember eddig átélt. Külön fejezetet kapna, amikor 27 évesen tanácselnök lett 1977-ben, valamint azok az országos és megyei rangú díjak felsorolása is hosszú lenne, melyekkel munkásságát értékelték a csaknem négy évtized alatt, amíg a falut vezette.
1949-ben a III. körzetben született, ami meghatározó volt a karrierje szempontjából, minden ténykedésében, gondolatában, terveiben szerepet játszott és játszik a mai napig az a rendszerszemlélet, melyet a szülői házból vitt magával élete útján.
Ha könyvet írnának róla, vajon milyen élményeket és örömteli pillanatokat emelne ki? A vele készült interjúban erre a kérdésre kerestük közösen a választ.

- Bizonyára nagy befolyással volt életére az a tény, hogy tanyán nevelkedett.

- Való igaz, a tanyasi családi gazdálkodást a mai napig végezzük hivatásunk mellett. De, ami a legnagyobb értéke volt a tanyai neveltetésemnek, hogy annak idején rendszerességre neveltek. Gyerekként már 6 évesen tudtuk, hogy például vasárnap délután milyen munkafolyamatokat kell végezni a tanyán. Ez a rendszeresség végig kísérte az életemet. Talán többek között ezért volt bennem mindig is az a törekvés, hogy a tanyasi iskolákat életben tartsuk, amíg csak lehet. Ezekben az iskolákban kb. 80-100 tanyasi gyerek szívta magába a tudást a 70-es években, és olyan műveltséget szereztek, ami megfelelő alapot jelentett a további életük során. Pl. a tanyasi iskolákból került ki Dr. Palánkai Tibor közgazdász, aki a közgazdasági egyetem rektora is volt, Mészáros László, nyugalmazott iskolaigazgató, valamint Dr. Kocsis Imre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára.

A rendszeresség a napirendünkben is megmutatkozott, tudtuk, hogy nekünk be kell hajtani az állatokat, vagy éppen ki kell engedni őket. Öröm volt ebben a közegben élni. Ugyanakkor az életem másik fontos mozgatórugója az állandó tudásszomj. Világéltemben képeztem magam, és jó érzést jelent ma is, ha tovább tudom adni a tudásomat.

- A csokorra való élményből melyeket emelne ki?

- Gyerekként élmény volt, amikor megérkezett a cséplőgép, na meg a szüret és a disznóvágás is nagy boldogságot okozott annak idején, mert azok az események az ünnepet jelentették. Az is öröm volt, amikor polgármesterségem ideje alatt, egyszer azért kért segélyt valaki, hogy kapát vegyen magának, hogy kapálni mehessen. Én azért voltam 43 éven keresztül tanácselnök, majd polgármester, és vagyok még mindig a Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, mert az emberek értékelték a tetteimet. Minden embernek van értéke, csak meg kell találni azt a módot, hogy hogyan lehet vele bánni, hogy kell tőle kérdezni. Ez sokat számított.
Az élmények persze nem mindig pozitívak. Egy rossz kormányzati döntés miatt a tanyasi iskolákat felszámolták, miközben a központi iskolákat nem készítették fel a tanyasi gyerekek fogadására. Sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak meg. A tanárokat képesítés nélkül alkalmazták, bár lelkes pedagógusok voltak. A Worford-dűlői iskola viszont megmaradt. Benne működött egy alkotótábor, ezt én nagyon patronáltam, amiért „A művelődés szolgálatáért díjat” is megkaptam. Az akkori képviselőkkel, Tánczos Lászlóval, Konfár Jánossal és Bukovszki Sándornéval együtt pályáztunk 5 millió forintra, amit elbuktunk. Én nagy bátran azt mondtam a testületnek, hagyják jóvá, hogy 50 millióra beadjam a pályázatot újra, amivel végül nyertünk 50 millió forintot. Azóta is működik a tábor, a polgármester és az új vezetés működteti, persze kell korszerűsíteni, de működik. Tehát ez az egyik élményem, hogy az 5 milliós pályázatot kidobták, az 50 milliót befogadták. Így a létesítmény közművére tudtuk a pénzt fordítani.

A másik élményem a templomtorony építéséhez kapcsolódik. Ugyanis annak idején nem volt a templomnak tornya, megyei tanács engedéllyel végül 1984-ben egy hónap alatt sikerült megépíteni. A benzinkút építése is a sikertörténetek közé tartozik, szintén a 80-as években. Akkor nem lehetett külterületen benzinkutat építeni. Erre azt találtam ki, hogy építsük meg a benzinkutat 300-500 méterrel odébb, a kukoricatáblától úgyse látják az ellenőrök. Gyakorlatilag már akkor is megvolt bennem a paraszti virtus, hogy egy ötlettel áthidaltam a problémát.

- Mire a legbüszkébb?

- Talán, amire a legbüszkébb vagyok az, az összefogás. Egy alkalommal, lehet, hogy kiszúrásból, de december 27. és 31. között adták a gyárak az építési anyagot az iskolaépítéshez. Az otthoni munkát és az ünnepi előkészületeket otthagyva, 25-30 ember pakolta az árut. Ezzel járultak hozzá, hogy a 8 tantermes iskolából 9 tantermes lett. Ez az összefogás példaértékű volt, és úgy gondolom, most ez hiányzik.

Élmény még, hogy Jakabszállásra a gázt be tudtuk vezetni, Konfár János alpolgármester volt a segítőm 20 éven át, méltó társam a testülettel együtt. 20 000 Ft-ba került családonként a hozzájárulás, abból még 3000 Ft-ot vissza tudtunk fizetni. Jakabszállás gesztorságával Bugac és Orgovány is kapott vezetékes gázt. A villanyhálózat kiépítése a tanyákon szintén nagy öröm volt, különösen jelentette a kihívást, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy erre szükség van. Ehhez ki kellett menni hozzájuk, melyben a Népfront Szakszövetség vezetősége segített, esetenként adott támogatást. A Worford-dűlőn és egyéb helyeken létfontosságúnak bizonyult az áram bevezetése.

De kiemelhetem azt is, hogy amikor Jakabszállásra kerültem 1977-ben, akkor még csak 3 telefon volt, amit felbővítettünk először 80-ra, majd 100-ra stb. Nélkülözhetetlen volt a vízhálózat is, ami szintén összefogás eredményeként jött létre. Orosz katonai gépekkel ástunk árkot, besegítettek az orosz katonák is a füvesítésébe az iskolánál, kaptak érte ételt, az volt a fizetség. Mi is törődtünk az idősebb korosztállyal, minden évben megrendeztük az idősek napját.

- Hogyan mutatkozott meg az életében a tudásvágy?

- Leginkább úgy, hogy a szakmai tanfolyamokra én is beültem, ezeknek is nagy jelentősége volt. Amikor megszűntek a szövetkezetek, az agrárértelmiségiekre nagy szükség mutatkozott, ők adták át tudásukat azoknak a néniknek és bácsiknak, akik éveket dolgoztak le a szövetkezetben, utána hazamentek, a tanyákon éltek, és próbáltak termelni. De nem volt szervezett tanácsadás. Az ötletünk végül hasznosnak bizonyult. Óriási segítséget jelentett a termelőknek.

A „Háztájit az asztalra” program többek között az én ötletem is volt, és még ma is működik. Az, hogy legyen számítógépes tanfolyam, az hasznos. De emellett a népfőiskolánknak is óriási szerepe van a mai napig az ismeretek bővítésében, átadásában. Ezáltal a település lakói tájékozottabbak lesznek, és véleményt cserélhetnek egymással. Büszke vagyok rá, hogy 27 évvel ezelőtt meghonosítottam a Jakabszállási Népfőiskolát, és a mai napig szervezem a programokat, felkérem az előadókat. Mindezt társadalmi munkában végzem, és az a legnagyobb sikerélmény, ha láthatom az elégedett arcokat egy-egy előadás után.

További élményem a repülőtér kialakítása, amire először nem kaptunk engedélyt. De almatárolóra igen, így annak indult, majd szépen módosítottuk a terveket, és pár éven belül repülőtér lett belőle. Tudom, hogy sokan nem örülnek neki a zajhatás miatt, de turisztikai szempontból és munkahely teremtés céljából igen is szükség van rá.

- Jól látom, hogy az ön számára nincs veszett ügy, és a kreatív megoldásokkal minden megoldható?

-A jó célokat ma is, holnap is mindenféleképpen tovább fogom vinni. Nyílt leszek a jövőben is, és a megvalósításra törekszem. Önkormányzati képviselő vagyok, és jelenleg is viszem a népfőiskola és helyi sportegyesület ügyeit is. A polgárőrségben is szerepet vállalok, ahol legutóbb pályázattal nyertünk egy autót. A polgárőrségnek sikerült megnyerni Pomozi Sándor Attilát, aki az egyesület elnöke, és eredményesen összefogja a csapatot, Polgárőr Egyesület tagjai társadalmi munkában végzik munkájukat.

- Az aktív évek után nem számított arra, hogy nyugdíjba vonulásával megszűnik ez a kapcsolatrendszere?

- Amikor elmentem nyugdíjba, sokan mondták, hogy majd meglátod, nem lesz olyan nagy baráti köröd, mint korábban. Úgy alakult, hogy lett, ráadásul még nagyobb, és olyanok is csatlakoztak hozzám, akik segítettek. Viszont, akik elmentek, nem baj, hogy kiesetek a látókörömből, az érdekbarátságra nincs szükségem.
Szerencsére két fontos dolog adott biztos hátteret számomra. Az egyik a család volt mindig is. A másik, hogy a közéleti tevékenységekhez szerencse is kellett, és ez valahogy sokszor összejött. Ha én nem vagyok megyei közgyűlési tag, akkor nem biztos, hogy új tornaterem épül. Látták mindenütt, hogy én akarom, kitartok, és ez már fél sikert jelentett. Az én szakmámban nem elegendő egy nagy ajtó, hanem sok kis ajtó kell, mert én mindegyiken bemegyek. A lényeg, hogy értelmes célokkal lehet bemenni. Még egy fontos dolog: a kapcsolatrendszert szükséges ápolni, és kölcsönös bizalmon kell, hogy alapuljon. Pl. nekem kiváló a kapcsolatom a Lakiteleki Népfőiskolával, az MLSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságával, az OPSZ Megyei Igazgatóságával, a TIT megyei szervezetével, a Nemzeti Művelődési Intézettel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, valamint azokkal a cégekkel, vállalatokkal, amelyek TAO pénzt utaltak át a Községi Sportegyesületnek a működési feltételek javítására és eszközbeszerzésre. De jó a kapcsolatom a lakosokkal, akikkel több évtizeden keresztül együtt dolgoztam és a mai napig kölcsönösen megbecsüljük egymást.

- Mi a hitvallása?

- Annyi, hogy mindegy, az ember hány éves, ha nem képezi magát, ha nem elég tájékozott, vagy éppen nem dolgozza fel a külhoni értéktárat, amit én nagy lelkesedéssel végzek, Dunaszerdahelytől Bácskáig, akkor nem marad felszínen. Mindig megvolt bennem a tanulni akarás. Egy bizonyítási vágy késztetett arra, hogy amilyen ismeretet csak lehet, azt elsajátítsak. A mai napig megvan bennem ez az érzés, és soha nem adom fel.

Mindenki azt hiszi, hogy a polgármesterség mekkora öröm, dicsőség, és hogy csak végig libegek a rokonságommal a falun... Az út, ami egyébként Jakabszálláson 93 %-ban kövezett - mindig rögös, és az új utakon is van hiba, amit sokan elfelejtenek. Azt kell megtanulni, hogy amit akarok, azt véghez kell vinnem. De ez nagy felelősség is. Egyik feladat hozza és vonzza a másikat. Én rájöttem, hogy a nyáron nagyobb lehetőség van sok dolog elintézésére, most is dolgozom, nem pihenek. A jó isten adott nekem erőt ahhoz, hogy ilyen ambícióval rendelkezzek, úgy, hogy néha pofont is kapok, de az is kell a fejlődéshez.

Soha nem felejtem el, honnan jöttem és hová jutottam, apró léptekkel lehet csak előre haladni, és minden embernek köszönni és megköszönni.

Forrás: Jakabszállási Hírlevél 2019.

7. Indokolás az értéktárba történő felvétel mellett:

Szabó Mihály több évtizedes munkája meghatározó volt a község fejlődésében.

Vezetése alatt a községünk sokat fejlődött. A jakabszállási általános iskola építése és bővítése, ravatalozó, tornaterem, a templomtorony építés, benzinkút kialakítása, telefonhálózat kiépítése, belterületi és tanyai villanyhálózat kiépítése és bővítése, a repülőtér kialakításának elősegítése, közvilágítás, vízhálózat bővítése, gázvezeték bevezetése a faluba és a környező településekre, bölcsőde építése, szennyvízhálózat kiépítésének megszervezése, mind-mind a nevéhez fűződik.

Az általa betöltött társadalmi tisztségek: Sportköri elnök, MLSZ elnökség,

Hegyközség vezetősége, Földrendezési Bizottság, Megyei Közgyűlés tagja, Művelődési, Egészségügyi, Vallási és Sportbizottság tagja. MOB Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Az Aranyhomok Kistérségben Pénzügyi Bizottság elnöke. Polgárőrség titkára. A népfőiskolai előadások lelkes szervezője.

III. MELLÉKLETEK

1. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális-dokumentációja

Szabó Mihály polgármester szívügye a népfőiskolai előadások szervezése (2012.)

Fotó: Lantos István

Forrás: internet

Jakabszállás Község Díszpolgára (2019. július 27.)

Szabó Mihály díszpolgári kitüntetése

Fotó: Lantos István

Szabó Mihály polgármester munkatársai körében (2010.)

Dr. Faragó Helga, Krisztián Melinda, Kollerné Rádi Valéria Anna, Berenténé Gál Katalin, Fodorné Kiss Andrea, Szabó Mihály polgármester, Miklovics Lászlóné, Hegedűs Gáborné, Lantos István Józsefné, Miklovicsné Faragó Rózsa